Groszmann Édua, Honti Majoros Chiara, Zsótér Zsófia:
Zánka
Megígértem, elmesélem,
Hogy és mint telt el az évem.
Mosolygok egy gondolatra,
Egy zánkai pillanatra.
Hétfőn reggel hét harminckor.
Vonat indult hét ötvenkor.
Hatvan gyerek, s még négy tanár,
Zánka felé száguld most már.
Hülyéskedtünk egész úton,
Egy szobában nyolcan voltunk.
Gyalogoltunk, elég sokat,
A lábunk meg majd leszakadt.
Kajáltunk az étkezőben,
S a nap most már lemenőben.
De nem mentünk el aludni,
Mentünk inkább bulizni.
A diszkóban volt sok minden,
Soha nem megyünk innen!
Nyár, gyerek, Despasito,
A parti csak tízig tartó.
Másnap reggel fáradtan,
Keltünk fel az ágyunkban.
Elszaladtunk reggelizni,
Zsömlét, teát, mind megenni!
Pár percig kalózok lettünk,
Zöldet, sárgát összeszedtünk.
Aztán pattogtunk, mint állat,
Majdnem szétszedtük a házat!
Elrohantunk ebédelni,
Aztán gyorsan hont foglalni.
Ebéd után uncsi hajó,
Aludni csak ott lehet jó.
Este várt minket a táncház,
Bár nem mindenkin tört ki a láz.
Tíz körül már visszaértünk,
Aludni fáradtan mentünk.
Pakoltunk és indultunk,
Hadiparkot láthattunk.
Kaja csomag a zsebünkben,
Üldögélünk szépen, csöndben.
Balatonnak füves partján,
Csak pár perc, s a vonat vár már.
Búcsút intünk Zánkának,
S a vasútállomásnak.
Délután van, tizenhat húsz,
Budapestre most visszahúz.
Ne sírj Zánka miértünk
Mi majd mindig megértünk.
Nem mentünk el örökre,
Találkozunk jövőre!
Készült a 6. z emlékeiből.