Iskolánk legendás tanárai

Nánási Zoltánné (Panni néni)igazgató, tanító, ének szakos tanár

1952-ben szerzett tanítói diplomát Győrben a Tanítóképző Főiskolán.

1969. február 1-jén kezdett iskolánkban dolgozni.

1975. szeptember 1-1988 januárjában történt nyugdíjazásáig igazgatóként tevékenykedett.

Igazgatása alatt a zenetagozat folyamatosan fejlődött, ekkor jött létre a kerületben elsőként az audiovizuális kabinet.

Újpesten elsőként iskolánkban szerveződött klubnapközi. 15 klub működött az iskolában, és a gyerekek érdeklődési körének megfelelő szabadidős programokat szerveztek. Ekkor az iskolánkba több mint ezer tanuló járt.

Az 1981-82. tanévben szülői összefogással építették meg az udvaron a sportpályát, és fásították a környékét.

Vezetése alatt az iskola szoros kapcsolatokat ápolt a kerületi és fővárosi közművelődési intézményekkel.  Az iskola tanulói szép eredményeket értek el a tanulmányi versenyeken.

A zenetagozatos tanulók az Országos Filharmónia gyerekhangversenyeinek rendszeres látogatói voltak.

1974-ben a zenetagozat életében kiemelkedő esemény következett be, a kórus meghívást kapott egy finnországi vendégszereplésre.

1982-ben az iskola kórusa Arany minősítést szerzett a zenetagozatos iskolák minősítő versenyén, és Szőnyi Erzsébet zeneszerző, aki részt vett a hangversenyen, 2 kórusművét ajánlotta fel a kórus számára.

 

 

 

 

Dr. Locsmándi Miklósné (Klári néni) igazgató, ének-karvezetés szakos tanár

1967. június 22-én szerzett középiskolai énektanár és karvezető diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán.

1973. szeptember 1-jén kezdett el Újpesten a Komját Aladár utcai Zenetagozatos Iskolában énektanárként dolgozni.

1979-ben osztályfőnök lett.

1983-ban Közoktatás vezető képesítést szerzett.

1983. január 1-jén igazgatóhelyettesi beosztásba nevezték ki.

1988 februárjában Nánási Zoltánnét dr. Locsmándi Miklósné követte az igazgatói székben. Igazgatói munkássága alatt a nevelőtestület kidolgozta a differenciált képességfejlesztésen alapuló saját pedagógiai programját és helyi tantervét. A tantárgyi struktúra módosításával sikerült a gyerekek életkorához, érdeklődéséhez közelebb álló tantárgyakat bevezetni.

Széleskörű kapcsolatrendszert alakított ki, több külföldi szereplésen vettek részt a kórusok. (Dánia, Csehország, Németország)

1989-ben, Újpest Önkormányzata támogatásával, az igazgatónő megalapította a zeneiskolai tagozatot, ami évek alatt alapfokú művészetoktatási iskolává vált. Lehetőség nyílt hangszeres zene oktatására: zongora, hegedű, fuvola és gordonka.

Igazgatósága alatt, 1995. április 25-én vette fel az iskola Pécsi Sebestyén orgonaművész és zenepedagógus nevét.

A nevelőtestület és a szülői közösség támogatásával létrejött a Szülők a gyermekekért, majd annak jogutódjaként a Pécsi Sebestyén Alapítvány.

Dr. Locsmándi Miklósné 36 éven keresztül tanította, nevelte az újpesti gyerekeket. Az iskola arculatának, hagyományainak kialakításában kimagasló szerepe volt. Mind szakmailag, mind emberileg kiváló pedagógusként maradandó pozitív hatást gyakorolt tanítványaira.

Egész pályája, életútja során kimagasló módon tanította a gyerekeket a magyar kultúra értékeinek ismeretére, szeretetére, erősítve ezzel magyarságtudatukat.

Kodály Zoltán 1949-ben Kecskeméten javaslatot tett egy énekes iskola létrehozására. 1950-ben a minisztérium engedélyezte 19 fővel az első zenetagozatos osztály elindítását. Dr. Locsmándi Miklósné általános iskolai tanulmányait ebben az osztályban kezdte meg.   A család választása nem volt véletlen, hiszen édesanyja zongoratanárként tevékenykedett. Ez az iskolaválasztás, és a családi közeg alapvetően meghatározta egész életét.A zeneművészeti szakközépiskola elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem ének-karvezetés szakos hallgatója lett, ahol középiskolai énektanár és karvezető oklevelet szerzett.

Szívügye a kodályi hagyományok őrzése, továbbvitele, az énektanítás színvonalának fejlesztése. Egész pályája során kiemelt hangsúlyt fektetett a kórusmunka minél színvonalasabbá tételére. Karvezetőként szép eredményeket ért el iskolánk kórusaival.

 Kapcsolatát a diákokkal, szülőkkel, kollégákkal tanárként és igazgatóként egyaránt a partneri viszony, támogató, megértő légkör hatotta át. Véleménye mindenki számára fontos volt, és fontos ma is. Nyugállományba vonulása alkalmából a szülők, gyerekek és egykori tanítványok megható műsorral búcsúztak tőle.

Nemcsak az iskola falain belül, hanem széles társadalmi körben hirdette, hirdeti a zene pozitív személyiségformáló, személyiségfejlesztő hatását.

Alapító tagja volt a Psalmus Humánus Zenepedagógiai Egyesületnek, amely egyesület a kodályi hagyományok továbbvitelét tartja legfőbb feladatának, illetve tagja volt a Dán–Magyar Társaságnak, ami a magyar zenei hagyományok határon kívüli megismertetésével foglalkozott.

Kimagasló munkája elismeréseként Miniszteri Dicséretben (1981), Pécsi-díjban(1996.), Újpest Gyermekeiért Díjban (1995.)és Apáczai Csere János-díjban (2001) részesült.

 

Láng Mária igazgatóhelyettes, tanító, magyar-orosz szakos tanár

1969-ben végzett a Tanítóképző Intézetben jeles eredménnyel.

1978-ban a Tanárképző Főiskolán, Egerben orosz tanári képesítést szerzett, és az FPI szervezésében elvégezte a vezetőképző tanfolyamot.

1983-ban végezte az MLEE esztétikai szakosítóját.

1988-ban az ELTE ÁIFK kiegészítő magyar szakán szerzett diplomát.

1977-től volt iskolánk pedagógusa. Kezdetben 1.-2. osztályban tanított,

1981-1983 között az alsós munkaközösséget vezette.

1983-ban lett az iskola igazgatóhelyettese.

A pedagógus pályára a mélyről fakadó hivatástudat és hivatásszeretet, az oktatás és a nevelés vágya hozta.

Szakmailag nagyon jól képzett. Magas színvonalon tanított. Munkáját mindig tervszerűen végezte. Munkájában a gyermekek szeretete igényességgel és következetességgel párosult. Határozott következetessége önmagával és másokkal szemben is meghatározó volt.

Jól ismerte tanítványai problémáit, mindig megkereste a probléma forrását, a megoldási lehetőségeket. Rendszerint sikeresen, nagy empátiával nyújtott segítséget az arra rászorulóknak. Türelmének és kitartásának köszönhetően a leggyengébb tanulókból is ki tudta hozni a maximumot.

A kerületi versenyek színvonalas megszervezésében, bemutató órák, vetélkedők előkészítésében erőt és időt nem kímélve végezte munkáját.

Vezetőként mindig aktívan, újító szándékkal és töretlen lelkesedéssel látott hozzá az iskolát érintő feladatokhoz.

Az iskola Pedagógiai programjának kidolgozásában is aktívan vett részt.

 

 

 

 

Madacsay Miklósné (Zsuzsa néni) igazgatóhelyettes matematika-kémia-műszaki ismeretek és gyakorlatok szakos általános iskolai tanár

1966-ban szerzett tanári oklevelet a Pécsi Tanárképző Főiskolán.

1980. augusztus 16-án kezdett iskolánkban dolgozni, eleinte matematikát, és technikát tanított, osztályfőnökként, az iskola Diákönkormányzatának vezetőjeként tevékenykedett.

1982 szeptemberétől az iskolai osztályfőnöki munkaközösség vezetője volt, az 1984-85-ös tanévtől kémiát is tanított.

Munkaközösség-vezetőként nemcsak iskolánk, hanem a kerület pedagógiai életében is tevékenyen részt vett. 1987 szeptemberében a kerületi matematika munkaközösség vezetőjének választották.

1988. február 15-től felsős igazgatóhelyettessé nevezték ki, melyet 2000-ig töltött be.

Szaktanárként, osztályfőnökként és igazgatóhelyettesként fontos feladatának tartotta a magas színvonalú szakmai munkát.

Szakmai és módszertani felkészültségét mindig igyekezett naprakészen tartani, folyamatosan képezte magát, továbbképzéseken vett részt, amit a munkájában eredményesen alkalmazott.

Osztályfőnöki munkáját nagy pedagógiai felkészültség jellemezte. Munkaközösségét lelkiismeretesen, felelősségteljesen vezette. Véleményével, személyes példamutatásával formálta, irányította az osztályfőnököket.

Vallotta, hogy a középszintű vezetők meghatározói egy iskola nevelő-oktató munkájának, s ennek megfelelően végezte vezetői munkáját. Jó vezetői adottságokkal rendelkezett. Nagyon jó lényeglátó, különösen jó szervező volt. Éveken át készítette iskolánk órarendjét. Nyári táborozásokat is vállalt.

2016. június 04-én a Pécsi Tudományegyetemen Diplomaszerzésének 50 éves jubileuma alkalmából arany díszoklevelet vehetett át.

 

 

 

 

 

 

Jugovits Jolán igazgatóhelyettes, technika-orosz, mozgókép-és médiaismeret tanár

1971-ben szerzett a Ho Si Min Tanárképző Főiskolán technika szakos, majd 1975-ben ugyanitt orosz nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Több szakmai továbbképzésen vett részt, majd 1998-ban újból egyetemi képzésre jelentkezett, és az ELTE BTK-n 2000-ben kapott mozgókép-és médiaismeret szakos tanári diplomát.

1970. augusztus 24-én kezdett iskolánk jogelődjében, a Komját utcai ének-zene tagozatos iskolában tanítani először napközis nevelőként, később szaktanárként.

1981. augusztus 1-jén a IV. Kerületi Úttörőház munkatársaként kezdett dolgozni.

1990. szeptember 1-jétől ismét iskolánk tanára lett. Kezdetben technikatanárként, majd napközis nevelőként, később ismét szaktanárként és osztályfőnökként tevékenykedett.

2001-től 2006-ig az osztályfőnöki munkaközösség vezetője volt.

2006. szeptember 1-jétől 2013. augusztus 31-ig az iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott.

Szaktanárként, osztályfőnökként és igazgatóhelyettesként egyaránt fontos feladatának tartotta a magas színvonalú szakmai munka mellett az iskolai közösség szervezését.  Évtizedeken keresztül nyári táborokat vezetett, sok pozitív élménnyel gazdagítva tanítványait. Töretlen lendülettel és lelkesedéssel szervezte a szabadidős programokat, iskolai rendezvényeket, kirándulásokat, erdei iskolákat. Az érzelmi nevelésre fontos hangsúlyt fektetett.

Kollégáinak szavazata alapján 2010-ben Pécsi-díjban részesült.

 

 

 

 

 

 

Petőcz Lajos rajztanár és grafikus művész

Petőcz Lajos tanár úr 1919. augusztus 25-én született Abonyban. 1924-ben szüleivel a Franciaországba költözött, ahonnan 1927-ben tértek vissza, és Újpestre költöztek. Itt végezte el az elemi iskola 3-4. osztályát, és a gimnázium 4 osztályát.  1939-ben szerzett Esztergomban tanítói oklevelet. Ezután jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1943-ban kapta meg a polgári iskolai rajztanár oklevelet.

1943-44-ben Kézdivásárhelyen katonai szolgálatot teljesített. 1944-ben feleségül veszi Kövécs Máriát.

1944. október 4-én Désnél román fogságba került, ahonnan 1944. november végén orosz hadifogságba. A fogságból 1947-ben tért haza.

1948 szeptemberétől Dunakeszin tanított 12 tanévet, majd 1959 szeptemberében Újpesten kezdett dolgozni iskolánk elődjében, a Komját Aladár utcai Általános Iskolában.

1979-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült.

Nyugdíjazásáig, 1980. augusztus 31-ig iskolánk rajztanáraként dolgozott.

„Oktató-nevelő munkáját kiválóan végzi… Szaktárgyában való jártassága kiváló…Tanítványait képi látásmódra, a képzőművészeti alkotások szeretetére neveli… Önképzésére nagy gondot fordít… Az iskola széppé, otthonossá tételéért sokat dolgozik… Mint művész, sikeres alkotó tevékenységet folytat. Önálló kiállítása 3 alkalommal volt, s a kerületi képzőművészeti kiállításokon minden évben szerepel grafikáival.” (Nánási Zoltánné igazgató)

 

Majoros Jánosné (Rózsika néni) magyar-orosz szakos tanár

Majoros Jánosné (született Somodóczki Róza) 1945. augusztus 18-án született Tiszaderzsen.

Általános iskolai tanulmányait Tiszaderzsen, középiskolai tanulmányait Tiszafüreden majd Törökszentmiklóson végezte. 1969-ben szerezte meg magyar-orosz szakos tanári diplomáját a Szegedi Tanárképző Főiskolán.

Férje: Majoros János gépészmérnök. Két gyermeke született: Melitta és Viktória.

Pedagógusként 1963-ban, képesítés nélkül kezdett dolgozni Tiszaroffon az általános iskolában. 1970-ben a kiskörei általános iskola tanára lett, ahonnan 1978. január 30-án – áthelyezéssel – került Budapestre, és az Általános és Zenetagozatos Iskola (iskolánk jogelődje) tanára lett.

Pedagógus munkássága iskolánk falai között teljesedett ki. Szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt kimagasló munkát végzett. 1983-tól az iskola magyar munkaközösségét vezette, emellett ellátta az iskola könyvtárosi feladatait is.

Nagy gondot fordított szakmai ismereteinek fejlesztésére, rendszeresen részt vett szakmai továbbképzéseken.

Nyugdíjba vonulásáig, 2000. szeptember 4-ig iskolánk tanáraként dolgozott.

„Munkája nagyon alapos, szakmai és pedagógiai felkészültsége kifogástalan. Könyvtárosi és szaktanári munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoznak a szaktanácsadók. Kiválóan szervez és rendez iskolai ünnepélyeket.” (Dr. Locsmándi Miklósné igazgató)

 

 

Szabó Imréné (Ildikó néni) zongoratanár

1971-ben szerzett zongora-szolfézs-énektanár diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Tagozatán.

1971-73 között a Nagytarcsai Általános Iskolában tanított. 1973-1988-ig a IV. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára, 1978-tól ugyanitt tanszakvezető volt.

A Pécsi Sebestyén Iskolában 1989 óta dolgozott, mint zongoratanár, valamint szakmai munkaközösség vezetője volt. Rendszeresen részt vett továbbképzéseken és kurzusokon.

Munkáját magas színvonalon végezte. Emberként és pedagógusként tanítványainak a maximumot nyújtotta, és megtisztelte őket azzal, hogy magas követelményeket állított eléjük. Tanári munkájának fontos része a hangversenyek szervezése volt. Tanítványait már a kezdetektől arra nevelte, hogy szereplésük minden percében legyenek képesek felkészültségük, tudásuk, akaraterejük legjavát nyújtani.

Zenei gondolatvilágának középpontjában Bartók Béla és Kodály Zoltán élete, munkássága és művei álltak. tiszta hittel vallotta és vallja ma is a zene lelket tisztító és transzfer hatását.

Munkáját a rendkívüli igényesség jellemezte. Több növendéke lépett zenei pályára, akik későbbi tanulmányaikat a Zeneakadémián végezték.

Növendékei tudták, hogy mindig mindenben számíthattak rá. Volt tanítványai rendszeresen visszajártak hozzá különféle problémáikkal.

A zene személyiségfejlesztő hatását kihasználva növendékeit nem csak zongorázni tanította, nem csak a zene szeretetére nevelte őket, hanem kulturált viselkedésre, emberi kapcsolatok kialakítására, és a szép felfedezésére is.

Kollégáival, tanítványaival, a szülőkkel rendkívül jó kapcsolatot tartott, és tart ma is.

Kiemelkedő munkájáért 1998-ban Újpest Önkormányzata az Újpest Gyermekeiért Díjat ítélte oda.

2002-ben a tantestület javaslatára megkapta iskolánk névadójának családja által alapított Pécsi-díjat.

2007-ben szakmai életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta.

2008-ban vonult nyugdíjba. A zongora tanszak azóta is számíthat tanácsaira, segítségére.

 

Dr. József Dénesné (Lia néni) énektanár, karvezető

1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanár és karvezető diplomát szerzett.

1969-től az V. kerületben énektanárként tanított 1981-ig, majd 1981-től 1988-ig a III. kerületben.

Iskolánkban 1988. őszétől tanított nyugdíjba vonulásáig.

Szakmailag és módszertanilag jól képzett, alapos zenei felkészültséggel és gyakorlattal rendelkező pedagógus volt. Módszertani gazdagsága elmélyült muzikalitással párosult. Zenei szemléltetése sokoldalú volt, tanítványait jól motiválta és aktivizálta. A zenei improvizációt magas szinten valósította meg. A zenehallgatás során a hangzó élmények mellett a zenei anyag mély rétegeit is feltárta. A saját, valamint a hangszereken tanuló gyerekek hangszeres játéka az órákon az élőzene közvetlen élményét biztosították.

A tanulók a tantervi követelményeknek megfelelően szép, egészséges hangon, az előadási jeleknek megfelelően szólaltatták meg a dalokat. Munkájában nagy hangsúlyt kapott a többszólamúság megalapozása. A változatos, alapos és sokrétű készségfejlesztő munkája eredményeként a tanulók zenei olvasás-íráskészsége magas szintű volt.

Igényes és alapos szalmai munkája az iskolai kórus eredményeiben is megmutatkozott. Éveken keresztül kiemelkedő sikereket ért el az Éneklő Ifjúság kerületi versenyein. Eredményesen valósította meg a kórus szép, homogén hangzását. A kórusművek megválasztásában, betanításában és megszólaltatásában az igényesség, a zene szeretetére való nevelés dominált.

Magas szakmai színvonalon vezette iskolánkban az ének-munkaközösség munkáját, valamint több tanéven keresztül látta el a kerületi ének-munkaközösség irányítását is.

2008-ban vonult nyugdíjba.

 

 

 

 

Krajcsi Zsuzsanna magyar-német szakos tanár

1974-ben végzett Nyitrán, a Pedagógiai Főiskolán.

Az 1975-ben kötött házassága révén 1976-ban áttelepült Magyarországra.

1977-ben kezdett iskolánkban dolgozni, mint napközis nevelő, majd a diplomája honosítása után magyar nyelv és irodalmat, valamint német nyelvet tanított.

Pedagógiai felkészültsége példamutató volt.

Munkáját nagy szeretettel és odaadással végezte.

Folyamatosan képezte magát, több tanfolyamon is részt vett.

Fontos volt számára, hogy diákjaival megszerettesse az általa tanított tantárgyakat.

Diákjai sikeresen szerepeltek a szaktárgyi versenyeken.

 

 

 

Sőtér Gergelyné (Erzsike néni)technikatanár, napközis nevelő

1976-ban a BME Gépészmérnöki Karának levelező tagozatán műszaki oktatói képesítést szerzett.

Iskolánkban 1981. augusztus 16-án kezdett dolgozni. Eleinte napközis nevelőként tevékenykedett, majd technika tanár lett.

1990-1993-ig munkaközösségvezetői feladatokat is ellátott.

1993-1999 között a Nyár utcai szakiskolában szakoktatóként illetve tanárként dolgozott.

1999-ben visszajött a Pécsibe és 2006-os  nyugdíjba vonulásáig újra napközis nevelő lett.

„Tanítási óráira az alapos felkészülés, a hatékony módszerek alkalmazása a jellemző. Magas szintű pedagógiai munkáját folyamatos önképzéssel valósítja meg.  Nyugodt, kedves természetével igen jó munkalégkört teremt .”

(Dr. Locsmádi Miklósné)

 

 

 

 

 

Sebestyénné Cseke Ilona történelem-orosz szakos tanár, napközis nevelő

1976-ban szerzett a Pécsi Tanárképző Főiskolán történelem-orosz  szakos tanári diplomát.

1984. augusztus 16-án kezdett iskolánkban orosz szakos tanárként dolgozni, de tanított emellett történelmet is. Később, kiváló kézügyességének köszönhetően, éveken keresztül tanított rajzot és technikát is.

Osztályfőnökként szívügyének tartotta a hátrányos helyzetű tanulók segítését.

Pályája vége felé saját kérésére napközis nevelői feladatokat látott el. Kimagasló napközis nevelői tevékenysége eredményeként évekig a napközis munkaközösség vezetőjeként szervezte a munkaközösségének életét. Csoportközi foglalkozásokat szervezett, amivel hagyományt teremtett.

Rendszeresen képezte magát, kollégáit is erre biztatta.

Rajong a művészetekért, a zenével egész pályája során szívesen foglalkozott, gyakran gitározott a gyerekeknek, vagy gitárral kísérte az osztályok zenés produkcióit. Tagja volt a tanári kórusnak is.

Kézügyességével, alkotómunkájával sokunk számára példát mutatott. Falfestményei díszítik az iskola 1. emeletét, és a bejárat körüli földszinti folyosórészt.

Munkáját kollégái Pécsi-díjjal, a kerületért végzett tevékenységét Újpest Önkormányzata pedig Sándor István Újpest Gyermekeiért Díjjal ismerte el

 

 

 

 

Kissné Lázár Lívia biológia földrajz szakos tanár

1980-ban szerzett biológia-földrajz szakos diplomát a Bessenyei György Tanárképző Főiskolán.

Iskolánkban 1983-tól 1988-ig napközis nevelőként, 1988-tól nyugdíjba vonulásáig, 2015-ig biológia-földrajz szakos tanárként dolgozott.

Gyermekszeretete fémjelezte pályáját.

Pedagógiai igényességének köszönhetően rendszeresen vett részt továbbképzéseken, melyek hozzájárultak úgy szakmai, mint módszertani ismereteinek megszilárdításához és szélesítéséhez.

Színvonalas oktató munkájában kiemelt szerepet kapott az egészséges életmódra nevelés.

Diákjait lelkiismeretesen és sikeresen készítette fel tanulmányi versenyekre. Erről tanúskodik több kiemelten szép, dobogós helyezés is, melyekkel hozzájárult iskolánk hírnevének öregbítéséhez.

Mindig nyitott volt az emberek problémáira, ezért az oktatás mellett szívügyének tekintette a hátrányos helyzetű gyerekek nevelését is.

Szakmai igényességét tükrözi jól felszerelt, hátrahagyott biológia-földrajz szertára.

Szerénységével, halk modorával kivívta minden kollégája bizalmát és tiszteletét. Emellett nyílt és őszinte véleménynyilvánításával tűnt ki.

A nevelőtestület döntése alapján 2014-ben Pécsi-díjat kapott.

 

 

 

 

Hangyás Gabriella matematika-fizika szakos tanár

1976-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen és 1976-tól nyugdíjba vonulásáig végig az iskolánk tanára volt. Ez volt az első munkahelye és kezdetektől fogva kimagasló munkát végzett tanítványai között.

1987 és 1998 között a kerületi fizika munkaközösség vezetője volt, ezzel egy időben irányította és nyugdíjba vonulásáig szervezte iskolánk természettudományos munkaközösségét.

1979. óta szervezte iskolánkban a nyári vándortáborokat, több mint 40 alkalommal vitte a gyerekeket túrázni és mutatta meg nekik hazánk tájait, kulturális, építészeti emlékeit.

Szakmai munkájának elismeréséül 1982-ben miniszteri dicséretet kapott, 2000-ben a tantestület szavazata alapján Pécsi-díjban részesült.

Hangyás Gabriella (Gabi néni) a tantestület meghatározó, stabil személyisége szaktanárként és osztályfőnökként is. Szaktanárként az elsődleges feladatnak a tehetséges tanulók felfedezését tekintette, akiket versenyek szervezésével, lebonyolításával fogékonnyá tett a természettudományok iránt. A természettudományos tantárgyak óraszámának csökkenése után szakköröket szervezett a tehetséges tanulók számára. Tanítványai szép sikereket értek el a kerületi és fővárosi tantárgyi versenyeken. A tantárgyai iránt kevésbé fogékony tanulókat korrepetálásokon igyekezett segíteni a tanulási nehézségeik leküzdésében.

Minden szülő hozzá hasonló osztályfőnököt szeretne gyermekének. Töretlen lendülettel és lelkesedéssel szervezte a szabadidős programokat, kirándulásokat, erdei iskolákat.

Az érzelmi nevelésre is fontos hangsúlyt fektetett. Közös télapó és karácsonyi ünnepségeket, születésnapi bulikat rendezett a gyerekekkel. Hagyománnyá tette az iskolában az alsó tagozatosok húsvéti tojáskereső játékát. Osztályával aktívan részt vállalt a DÖK munkájában.

Fontosnak tartotta a fejlődést, önmaga szakmai továbbképzését is. Az évek folyamán több tanfolyamon, továbbképzésen is részt vett és önképzéssel is folyamatosan fejlesztette a tudását.

Évekig ő intézte az iskola tankönyvrendelését és még nyugdíjba vonulása után is folyamatosan segít benne.

2015-ben ment nyugdíjba, de a kollégák azóta is számíthatnak a segítségére, tanácsaira.

 

 

 

Dr. Rácz Istvánné (Ági néni) biológia-kémia szakos tanár

1966. június 25-én szerzett tanári diplomát az ELTE TTK Biológia-Kémia szakán.

1967. szeptember 1-jén iskolánk jogelődjének, a Komját utcai ének-zene tagozatos iskolának lett a tanára, ahol nyugdíjba vonulásáig tanárként tevékenykedett.

1984-től a kerületi kémia munkaközösség vezetője volt.

1985-ben az iskola természettudományos munkaközösségének a vezetőjévé választották.

Iskolánk példamutató tanárszemélyiség volt, aki tanítványait magas szintű, igényes munkára nevelte hosszú évtizedeken keresztül.

Pályafutása során tanítványai szép sikereket értek el számos kerületi, fővárosi és országos tanulmányi versenyeken.

Százakban keltette fel az érdeklődést és a szeretetet a biológia és a kémia tantárgy iránt. Sikerült életre szóló hatást gyakorolnia tanítványaira, akikben megerősödött a természet, az élet tisztelete és szeretete, ezáltal orvosokká, mérnökökké, tanárokká váltak.

Nem csak általános iskolás tanulókat tanított, rendszeresen teljesítettek nála szakmai gyakorlatot végzős főiskolás vagy egyetemista tanárjelöltek.

Mint kerületi munkaközösség-vezető számtalan bemutató órát tartott, ahol gazdagította kollégái tudását, módszertani kultúráját is.

Osztályfőnökként szívvel-lélekkel segítette a tanulók személyiségének formálását.

Sokszínű egyéniség volt, tanítványai tisztelték és szerették. Munkatársaival nagyon jó emberi és szakmai kapcsolatot alakított ki, munkáját elismerték. Iskolánk őszinte hivatástudattal rendelkező tanár volt, aki hosszú pályafutása során megőrizte a természettudományok iránti töretlen érdeklődését.

 

 

 

 

Pagonyi Katalin magyar-orosz szakos tanár

Magyar – orosz szakos tanári diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte 1969-ben.

1979-től nyugdíjba vonulásáig iskolán pedagógusa volt.

Magas szakmai tudás jellemezte munkáját. Tanítványai és azok szüleinek körében elismerést és

szeretetet vívott ki. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását éppúgy a szívén viselte, mint a jó képességű tanulók középiskolai tanulmányokra való felkészítését.

Gyakorló pedagógusként és munkaközösség-vezetőként több évtizedig sikeresen készítette fel tanítványait a különböző kerületi és budapesti tanulmányi versenyekre.

Munkaközösség-vezetőként nemcsak iskolánk, hanem a kerület pedagógiai életében is tevékenyen részt vett.

Az általa szervezett és vezetett vándortáborok felejthetettlen élmény nyújtottak tanítványainak.

Kimagasló szakmai munkáját kitüntetései is bizonyítják. Megkapta a Pécsi-díjat, az Újpest Gyermekeiért díjat.

“Munkáját igen magas szakmai felkészültség és empátia képesség jellemzi. Értékelésének középpontjában a gyermek személyisége áll.”

(Dr.Locsmándi Miklósné)

 

 

 

 

 

Wittinger Ottmárné (Edit néni) tanító, magyar-történelem szakos tanár

1951-től tanítóként dolgozott Újpesten.

1959-ben szerzett magyar-történelem szakos tanári diplpmát. Ugyanebben az évben kezdett iskolánkban dolgozni, ahol nyugdíjba vonulásáig tanított.

1970-ben akerületi magyar munkaközösség vezetője lett.

Szakmai felkészültsége kiváló volt. Munkáját nagy hivatástudattal végezte.

Sokat tett azért, hogy a tanulók megkedveljék az általa tanított tantárgyakat.

Tanítványai is szeretettel és tisztelettel beszéltek róla.

A szaktárgyi versenyeken tanítványai kimagasló eredményeket értek.

Évekig dolgozott iskolánk gyermekvédelmi felelőseként.

Magas színvonalú szakmai munkáját kitüntetései is bizonyítják.

1976-ban az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, 1981-ben pedig Pedagógus Szogálati Emlékérem elismerésben részesült.

László Domokosné (Marika néni) magyar-történelem szakos tanár, igazgatóhelyettes

1950-ben szezett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar-történelemszakos tanári diplomát.

1955. óta dolgozott újpesten, 1960-ban lett iskolánk tanára.

Több mint egy évtizedig vezette az iskola osztályfőnöki munkaközösségét.

1976-ban igazgatóhelyettessé nevezték ki, amit 1982 december 31-ig, nyugdíjba vonulásáig betöltött.

1978-ban Miniszteri Dicséret kitüntetésben részesült.

“Sokoldalú munkáját nagy szorgalommal, lelkiismeretesen végzi. Az iskola nevelő-oktató munkájának megtervezéséhez, szervezéséhez, ellenőrzéséhez sok segítséget ad. A nevelőtestület pedagógiai egységének erősítéséhez nagy mértékben hozzájárul” Nánási Zoltánné igazgató”

 

Lévay Ferencné  (Marika néni) tanító

1959. augusztus 31-től volt iskolánk pedagógusa, 1963-tól az iskolavezetés tagja.

1968 és 1982 között több kitüntetésben részesült.

1982-ben Kiváló munkáért érmet és oklevelet vehetett át és Miniszteri dicséretben részesült.

Oktató-nevelő munkáját lelkesen végezte. Iskolai megbizatásait maximális pontossággal látta el. Szakmailag rendszeresen képezte magát. Osztályfőnökként jó kapcsolatot alakított ki a szülőkkel, így számíthatott a szülők támogatására munkája során.

Fontos feladatnak tartotta az iskolában pályakezdő és képesítés nélküli kollégák támogatását, szakmai munkájuknak a segítését.

 

Ürmössy Imréné (Ila néni) tanító, testnevelés, tánc- és technikatanár

Tanítói oklevelét 1945-be szerzett a Budai Tanítóképzőben.

1954. május 15-től volt iskolánk pedagógusa, és 1984-es nyugdíjazásáig iskolánkban dolgozott.

A kerületi napközis munkaközösség vezetője volt.

1972-ben testnevelő, gyermektánc oktató képesítést és gyakorlati tanári képesítést is szerzett.

1981-ben Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.

“Oktató-nevelő munkája igen magas színvonalú. Egyike az alsó tagozat legeredményesebb pedagógusainak. Magas fokú pedagógiai kultúrával rendelkezik. Állandóan törekszik az óravezetés korszerűsítésére, a tananyagot élményszerűen adja át tanítványainak.”(Vincze András igazgató)

1984-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehetett át.

Takács Ervinné (Marika néni) tanító, igazgatóhelyettes

1978 szeptemberében kezdett dolgozni iskolánk jogelődjében a Komját Aladár utcai Általános és Zenetagozatos Iskolába képesítés nélküli pedagógusként.

Rövid idő múlva felvételizett a Tanítóképző Főiskolára, s közben napközis nevelőként gyakorolta a szakmát.

1982 júliusában sikeres államvizsgát tett. Ezután iskolaotthonos osztályban, tantárgycsoportban matematikát, környezetismeretet, rajzot, és testnevelést tanított.

Nagy gondot fordított a problémamegoldó gondolkodás fejlesztésére, türelemmel zárkóztatta fel a gyengébb tanulókat.

1980-tól  a napközis munkaközösség vezetője lett. Munkája mellett a Fővárosi Pedagógiai Intézet felkérésére tanfolyamot vezetett iskolaotthonban tanító kollégáknak.

1985 októberétől 1990 októberéig a tanórán kívüli foglalkozásokért felelős igazgatóhelyettesi feladatokat látott el.

Nyugdíjba vonulásáig újra tanítóként dolgozott. Tanítványait kutatómunkára, önművelésre sarkallta. Tapasztalataival segítette a kollégák munkáját.

„Kollégái szeretik, becsülik nyugodt, kedves egyéniségét.

Napközis szakfelügyelőnk is „modellnyújtó” nevelőnek tartja.” (Nánási Zoltánné igazgató)

Vass Veronika énektanár, karvezető

1972-ben érettségizett a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. 1980-ig a Magyar Állami Operaházban dolgozott, közben egy tanévet tanított a szobi körzeti zeneiskolában.

1982-ben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán pedagógia-ének szakon szerzett diplomát.

1984 szeptembere óta tanított iskolánkban. Pályája során minden évfolyamon tanított ének-zenét. Dalos játék foglalkozásokat tartott hosszú éveken keresztül óvodásoknak.

1990-ben alapította meg a Camerata Piccola régi zenét játszó együttest, mellyel többször is nagy sikerrel szerepeltek külföldön és iskolai rendezvényeken egyaránt.

Iskolánk kórusaival rendszeresen részt vett az Éneklő Ifjúság kerületi rendezvényein, ahol több ízben is arany minősítést kapott.

Alapító tagja a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesületnek, melynek programja szerint rendszeresen jártak újszülött osztályokra kisbabáknak, kismamáknak énekelni, műsort adni.

1990-ben Miniszteri Dicséretet kapott, 1999-ben a tantestület szavazata alapján Pécs-díjban részesült.

2015-ben vonult nyugdíjba. Azóta sem nélkülözzük segítségét, Iskolakóstolgató napunkon rendszeresen számíthatunk rá. Hangszerbemutatót tart furulyából, elvarázsolja a kisgyerekeket Gézával, a méhecskével. Tanácsaival támogatja a fiatal kollégákat.

 

Sósné Kelemen Erika testnevelés szakos tanár

1978. június 30-án szerzett középiskolai testnevelőtanári képesítést a Testnevelési Egyetemen.

2000-ben Tanügyigazgatási szakértő képesítést szerzett az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán

1978.augusztus 16-án kezdett dolgozni iskolánkban, a Pécsi Sebestyén Ének-zenei Általános Iskola és AMI-ban.

Pályafutása során testnevelőtanárként kiváló munkát végzett az iskolai és a kerületi diáksport terén. Éveken keresztül az iskolai készségtárgyak munkaközösség vezetője volt. A Közalkalmazotti Tanács megalakulása óta ő ezen szervezet vezetője. Több választás során is az ő személyére esett a kollégák választása.

Azon kevés pedagógusok egyike, akinek iskolánk az első és egyben az utolsó munkahelye.

Szívügye az iskolai/kerületi sport. 1993-ban megalakult az ISK. Az iskola mostoha adottságai ellenére évről évre ott vagyunk Újpest legjobb sporteredményt elért iskolái között.

Pedagógiai munkáját kiemelkedő rátermettséggel, szorgalommal, kitartással végezte.

A kerületi sportversenyek szervezésében, lebonyolításában minden évben lelkesen vett részt.

Éveken keresztül az iskola készségtárgyak munkaközösségének vezetője volt.

Jó meglátásaival, kritikus, őszinte, mindig jobbító szándékú megállapításaival az iskola vezetőségének hasznos tagja volt. Jó közösségi ember, őszinte egyenes jellemű. A tantestület elismert tagja. Kollégái tisztelik magas színvonalú munkájáért, kiállásáért, következetességéért.

Bátran alkalmazott új módszereket, szakmai munkájának fejlesztésére egész pályája során kiemelt figyelmet fordított. Rendszeresen vett részt szakmai és módszertani továbbképzéseken.

Adminisztratív munkája mintaszerű volt, szakmai munkáját az átgondoltság, logikus felépítettség jellemezte.

Osztályfőnöki munkája példaértékű volt. Osztályfőnökként a közösségformálás mindig kiemelt feladata volt. Fontos feladatának tartotta a hátrányos helyzetű tanulók támogatását.

Tanítványai szeretik. Kéréseit szívesen teljesítették, pedig ugyanolyan maximális követelményeket támasztott velük szemben is, mint önmagával.

1979-ben Budapestért kitüntető emlékérmet

1989-ben Miniszteri dicséretet

1987-ben Pécsi-díjat

2018-ban Sándor István Újpest Gyermekeiért Díjat kapott.

 

 

 

 

 

Hollóné Hirsch Ágnes tanító

1978-ban szerzett diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanító szakán.

1978. szeptember 1-jén kezdte tanári pályáját, 1990. december 10-én iskolán munkatársa lett. Számára nem volt ismeretlen iskolánk, mert általános iskolai tanulmányait itt végezte.

Dolgozott napközis nevelőként és tanítóként is.

1985-ben Miniszteri Dicsérő Oklevelet kapott.

2016-ban sikeres Pedagógus II. minősítő vizsgát tett.

2018-ban Pécsi díjat kapott.

Munkájára mindig igényes volt. A tanítási órákra gondosan készült. Osztályait mindig sikeresen szervezte jó közösséggé. Szigorú és következetes tanító, akit tanítványai szerettek. Kapcsolattartása a szülőkkel mindig jó volt, a szülők becsülték, elfogadták a véleményét. Munkatársaival a kapcsolata mindig a kölcsönös megbecsülésen alapult.

Iskolánkból 2018-ban ment nyugdíjba.

 

 

 

 

 

Kotmanóczki Andrásné (Hédi néni) tanító

1979-ben szerzett diplomát a Budapesti Tanítóképző Főiskolán tanító szakon.

1979. szeptember 1-én kezdte tanári pályáját, 1991-től iskolánk tanára.

2007 óta a Közalkalmazotti Tanács tagja.

Szakmai munkáját a gyerekek szeretete és az intézmény iránti lojalitás hatotta át. Tanítványaival és szüleikkel kiváló kapcsolatot ápolt. Osztályai mindig jól szervezettek voltak, a gyerekek tanulmányi eredménye nagyon jó volt. Pontosság, precizitás és a tanítás szeretete hatotta át mindennapjait. Megértő, türelmes, igazi tanító személyiség volt, aki mosolyával, kedves szavaival minden tanítványát elvarázsolta. Kollégáival pozitív kapcsolatot ápolt. A fiatal kollégák példaképként tekintettek rá, szívesen kértek tőle munkájukhoz tanácsot.

2015-ben Pécsi díjat kapott.

Iskolánkból 2018-ban ment nyugdíjba.