Iskolánk legendás tanárai

Dr. Locsmándi Miklósné igazgató

Nánási Zoltánné igazgató

Láng Mária igazgatóhelyettes

Madacsay Miklósné igazgatóhelyettes

 

 

 

 

 

 

Jugovits Jolán igazgatóhelyettes

1971-ben szerzett a Ho Si Min Tanárképző Főiskolán technika szakos, majd 1975-ben ugyanitt orosz nyelv és irodalom szakos tanári diplomát. Több szakmai továbbképzésen vett részt, majd 1998-ban újból egyetemi képzésre jelentkezett, és az ELTE BTK-n 2000-ben kapott mozgókép-és médiaismeret szakos tanári diplomát.

1970. augusztus 24-én kezdett iskolánk jogelődjében, a Komját utcai ének-zene tagozatos iskolában tanítani először napközis nevelőként, később szaktanárként.

1981. augusztus 1-jén a IV. Kerületi Úttörőház munkatársaként kezdett dolgozni.

1990. szeptember 1-jétől ismét iskolánk tanára lett. Kezdetben napközis nevelőként, majd szaktanárként és osztályfőnökként tevékenykedett.

2001-től 2006-ig az osztályfőnöki munkaközösség vezetője volt.

2006. szeptember 1-jétől 2013. augusztus 31-ig az iskola igazgatóhelyetteseként dolgozott.

Szaktanárként, osztályfőnökként és igazgatóhelyettesként egyaránt fontos feladatának tartotta a magas színvonalú szakmai munka mellett az iskolai közösség szervezését.  Évtizedeken keresztül nyári táborokat vezetett, sok pozitív élménnyel gazdagítva tanítványait. Töretlen lendülettel és lelkesedéssel szervezte a szabadidős programokat, iskolai rendezvényeket, kirándulásokat, erdei iskolákat. Az érzelmi nevelésre fontos hangsúlyt fektetett.

Kollégáinak szavazata alapján 2010-ben Pécsi-díjban részesült.

 

 

 

 

 

 

Petőcz Lajos rajztanár és grafikus művész

Petőcz Lajos tanár úr 1919. augusztus 25-én született Abonyban. 1924-ben szüleivel a Franciaországba költözött, ahonnan 1927-ben tértek vissza, és Újpestre költöztek. Itt végezte el az elemi iskola 3-4. osztályát, és a gimnázium 4 osztályát.  1939-ben szerzett Esztergomban tanítói oklevelet. Ezután jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, ahol 1943-ban kapta meg a polgári iskolai rajztanár oklevelet.

1943-44-ben Kézdivásárhelyen katonai szolgálatot teljesített. 1944-ben feleségül veszi Kövécs Máriát.

1944. október 4-én Désnél román fogságba került, ahonnan 1944. november végén orosz hadifogságba. A fogságból 1947-ben tért haza.

1948 szeptemberétől Dunakeszin tanított 12 tanévet, majd 1959 szeptemberében Újpesten kezdett dolgozni iskolánk elődjében, a Komját Aladár utcai Általános Iskolában.

1979-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérem kitüntetésben részesült.

Nyugdíjazásáig, 1980. augusztus 31-ig iskolánk rajztanáraként dolgozott.

„Oktató-nevelő munkáját kiválóan végzi… Szaktárgyában való jártassága kiváló…Tanítványait képi látásmódra, a képzőművészeti alkotások szeretetére neveli… Önképzésére nagy gondot fordít… Az iskola széppé, otthonossá tételéért sokat dolgozik… Mint művész, sikeres alkotó tevékenységet folytat. Önálló kiállítása 3 alkalommal volt, s a kerületi képzőművészeti kiállításokon minden évben szerepel grafikáival.” (Nánási Zoltánné igazgató)

 

Majoros Jánosné magyar-orosz szakos tanár

Majoros Jánosné (született Somodóczki Róza) 1945. augusztus 18-án született Tiszaderzsen.

Általános iskolai tanulmányait Tiszaderzsen, középiskolai tanulmányait Tiszafüreden majd Törökszentmiklóson végezte. 1969-ben szerezte meg magyar-orosz szakos tanári diplomáját a Szegedi Tanárképző Főiskolán.

Férje: Majoros János gépészmérnök. Két gyermeke született: Melitta és Viktória.

Pedagógusként 1963-ban, képesítés nélkül kezdett dolgozni Tiszaroffon az általános iskolában. 1970-ben a kiskörei általános iskola tanára lett, ahonnan 1978. január 30-án – áthelyezéssel – került Budapestre, és az Általános és Zenetagozatos Iskola (iskolánk jogelődje) tanára lett.

Pedagógus munkássága iskolánk falai között teljesedett ki. Szaktanárként és osztályfőnökként egyaránt kimagasló munkát végzett. 1983-tól az iskola magyar munkaközösségét vezette, emellett ellátta az iskola könyvtárosi feladatait is.

Nagy gondot fordított szakmai ismereteinek fejlesztésére, rendszeresen részt vett szakmai továbbképzéseken.

Nyugdíjba vonulásáig, 2000. szeptember 4-ig iskolánk tanáraként dolgozott.

„Munkája nagyon alapos, szakmai és pedagógiai felkészültsége kifogástalan. Könyvtárosi és szaktanári munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoznak a szaktanácsadók. Kiválóan szervez és rendez iskolai ünnepélyeket.” (Dr. Locsmándi Miklósné igazgató)

zongora oktatás

Szabó Imréné zongoratanár

1971-ben szerzett zongora-szolfézs-énektanár diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Tagozatán.

1971-73 között a Nagytarcsai Általános Iskolában tanított. 1973-1988-ig a IV. kerületi Állami Zeneiskola zongoratanára, 1978-tól ugyanitt tanszakvezető volt.

A Pécsi Sebestyén Iskolában 1989 óta dolgozott, mint zongoratanár, valamint szakmai munkaközösség vezetője volt. Rendszeresen részt vett továbbképzéseken és kurzusokon.

Munkáját magas színvonalon végezte. Emberként és pedagógusként tanítványainak a maximumot nyújtotta, és megtisztelte őket azzal, hogy magas követelményeket állított eléjük. Tanári munkájának fontos része a hangversenyek szervezése volt. Tanítványait már a kezdetektől arra nevelte, hogy szereplésük minden percében legyenek képesek felkészültségük, tudásuk, akaraterejük legjavát nyújtani.

Zenei gondolatvilágának középpontjában Bartók Béla és Kodály Zoltán élete, munkássága és művei álltak. tiszta hittel vallotta és vallja ma is a zene lelket tisztító és transzfer hatását.

Munkáját a rendkívüli igényesség jellemezte. Több növendéke lépett zenei pályára, akik későbbi tanulmányaikat a Zeneakadémián végezték.

Növendékei tudták, hogy mindig mindenben számíthattak rá. Volt tanítványai rendszeresen visszajártak hozzá különféle problémáikkal.

A zene személyiségfejlesztő hatását kihasználva növendékeit nem csak zongorázni tanította, nem csak a zene szeretetére nevelte őket, hanem kulturált viselkedésre, emberi kapcsolatok kialakítására, és a szép felfedezésére is.

Kollégáival, tanítványaival, a szülőkkel rendkívül jó kapcsolatot tartott, és tart ma is.

Kiemelkedő munkájáért 1998-ban Újpest Önkormányzata az Újpest Gyermekeiért Díjat ítélte oda.

2002-ben a tantestület javaslatára megkapta iskolánk névadójának családja által alapított Pécsi-díjat.

2007-ben szakmai életútja elismeréseként a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt kitüntetést kapta.

2008-ban vonult nyugdíjba. A zongora tanszak azóta is számíthat tanácsaira, segítségére.

 

Dr. József Dénesné énektanár, karvezető

1969-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán középiskolai énektanár és karvezető diplomát szerzett.

1969-től az V. kerületben énektanárként tanított 1981-ig, majd 1981-től 1988-ig a III. kerületben.

Iskolánkban 1988. őszétől tanított nyugdíjba vonulásáig.

Szakmailag és módszertanilag jól képzett, alapos zenei felkészültséggel és gyakorlattal rendelkező pedagógus volt. Módszertani gazdagsága elmélyült muzikalitással párosult. Zenei szemléltetése sokoldalú volt, tanítványait jól motiválta és aktivizálta. A zenei improvizációt magas szinten valósította meg. A zenehallgatás során a hangzó élmények mellett a zenei anyag mély rétegeit is feltárta. A saját, valamint a hangszereken tanuló gyerekek hangszeres játéka az órákon az élőzene közvetlen élményét biztosították.

A tanulók a tantervi követelményeknek megfelelően szép, egészséges hangon, az előadási jeleknek megfelelően szólaltatták meg a dalokat. Munkájában nagy hangsúlyt kapott a többszólamúság megalapozása. A változatos, alapos és sokrétű készségfejlesztő munkája eredményeként a tanulók zenei olvasás-íráskészsége magas szintű volt.

Igényes és alapos szalmai munkája az iskolai kórus eredményeiben is megmutatkozott. Éveken keresztül kiemelkedő sikereket ért el az Éneklő Ifjúság kerületi versenyein. Eredményesen valósította meg a kórus szép, homogén hangzását. A kórusművek megválasztásában, betanításában és megszólaltatásában az igényesség, a zene szeretetére való nevelés dominált.

Magas szakmai színvonalon vezette iskolánkban az ének-munkaközösség munkáját, valamint több tanéven keresztül látta el a kerületi ének-munkaközösség irányítását is.

2008-ban vonult nyugdíjba.

Sőtér Gergelyné

Sebestyénné Cseke Ilona

Kissné Lázár Lívia

Hangyás Gabriella matematika-fizika szakos tanár

 

 

 

 

1976-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen és 1976-tól nyugdíjba vonulásáig végig az iskolánk tanára volt. Ez volt az első munkahelye és kezdetektől fogva kimagasló munkát végzett tanítványai között.

1987 és 1998 között a kerületi fizika munkaközösség vezetője volt, ezzel egy időben irányította és nyugdíjba vonulásáig szervezte iskolánk természettudományos munkaközösségét.

1979. óta szervezte iskolánkban a nyári vándortáborokat, több mint 40 alkalommal vitte a gyerekeket túrázni és mutatta meg nekik hazánk tájait, kulturális, építészeti emlékeit.

Szakmai munkájának elismeréséül 1982-ben miniszteri dicséretet kapott, 2000-ben a tantestület szavazata alapján Pécsi-díjban részesült.

Hangyás Gabriella (Gabi néni) a tantestület meghatározó, stabil személyisége szaktanárként és osztályfőnökként is. Szaktanárként az elsődleges feladatnak a tehetséges tanulók felfedezését tekintette, akiket versenyek szervezésével, lebonyolításával fogékonnyá tett a természettudományok iránt. A természettudományos tantárgyak óraszámának csökkenése után szakköröket szervezett a tehetséges tanulók számára. Tanítványai szép sikereket értek el a kerületi és fővárosi tantárgyi versenyeken. A tantárgyai iránt kevésbé fogékony tanulókat korrepetálásokon igyekezett segíteni a tanulási nehézségeik leküzdésében.

Minden szülő hozzá hasonló osztályfőnököt szeretne gyermekének. Töretlen lendülettel és lelkesedéssel szervezte a szabadidős programokat, kirándulásokat, erdei iskolákat.

Az érzelmi nevelésre is fontos hangsúlyt fektetett. Közös télapó és karácsonyi ünnepségeket, születésnapi bulikat rendezett a gyerekekkel. Hagyománnyá tette az iskolában az alsó tagozatosok húsvéti tojáskereső játékát. Osztályával aktívan részt vállalt a DÖK munkájában.

Fontosnak tartotta a fejlődést, önmaga szakmai továbbképzését is. Az évek folyamán több tanfolyamon, továbbképzésen is részt vett és önképzéssel is folyamatosan fejlesztette a tudását.

Évekig ő intézte az iskola tankönyvrendelését és még nyugdíjba vonulása után is folyamatosan segít benne.

2015-ben ment nyugdíjba, de a kollégák azóta is számíthatnak a segítségére, tanácsaira.

 

 

 

Dr. Rácz Istvánné biológia-kémia szakos tanár

1966. június 25-én szerzett tanári diplomát az ELTE TTK Biológia-Kémia szakán.

1967. szeptember 1-jén iskolánk jogelődjének, a Komját utcai ének-zene tagozatos iskolának lett a tanára, ahol nyugdíjba vonulásáig tanárként tevékenykedett.

1984-től a kerületi kémia munkaközösség vezetője volt.

1985-ben az iskola természettudományos munkaközösségének a vezetőjévé választották.

Iskolánk példamutató tanárszemélyiség volt, aki tanítványait magas szintű, igényes munkára nevelte hosszú évtizedeken keresztül.

Pályafutása során tanítványai szép sikereket értek el számos kerületi, fővárosi és országos tanulmányi versenyeken.

Százakban keltette fel az érdeklődést és a szeretetet a biológia és a kémia tantárgy iránt. Sikerült életre szóló hatást gyakorolnia tanítványaira, akikben megerősödött a természet, az élet tisztelete és szeretete, ezáltal orvosokká, mérnökökké, tanárokká váltak.

Nem csak általános iskolás tanulókat tanított, rendszeresen teljesítettek nála szakmai gyakorlatot végzős főiskolás vagy egyetemista tanárjelöltek.

Mint kerületi munkaközösség-vezető számtalan bemutató órát tartott, ahol gazdagította kollégái tudását, módszertani kultúráját is.

Osztályfőnökként szívvel-lélekkel segítette a tanulók személyiségének formálását.

Sokszínű egyéniség volt, tanítványai tisztelték és szerették. Munkatársaival nagyon jó emberi és szakmai kapcsolatot alakított ki, munkáját elismerték. Iskolánk őszinte hivatástudattal rendelkező tanár volt, aki hosszú pályafutása során megőrizte a természettudományok iránti töretlen érdeklődését.

 

Pagonyi Katalin magyar-orosz szakos tanár

 

 

 

 

Magyar – orosz szakos tanári diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte 1969-ben.

1979-től nyugdíjba vonulásáig iskolán pedagógusa volt.

Magas szakmai tudás jellemezte munkáját. Tanítványai és azok szüleinek körében elismerést és

szeretetet vívott ki. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók felzárkóztatását éppúgy a szívén

viselte, mint a jó képességű tanulók középiskolai tanulmányokra való felkészítését. Gyakorló

pedagógusként és munkaközösség-vezetőként több évtizedig sikeresen készítette fel tanítványait a különböző kerületi és budapesti tanulmányi versenyekre.

Munkaközösség-vezetőként nemcsak iskolánk, hanem a kerület pedagógiai életében is tevékenyen részt vett.

Az általa szervezett és vezetett vándortáborok felejthetettlen élmény nyújtottak tanítványainak.

Kimagasló szakmai munkáját kitüntetései is bizonyítják. Megkapta a Pécsi-díjat, az Újpest Gyermekeiért díjat.

“Munkáját igen magas szakmai felkészültség és empátia képesség jellemzi. Értékelésének közép-

Pontjában a gyermek személyisége áll.”

(Dr.Locsmándi Miklósné)

Wittinger Ottmárné

László Domokosné

Lévay Ferencné

Ürmössy Imréné

Takács Ervinné

Vass Veronika énektanár, karvezető

1972-ben érettségizett a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban. 1980-ig a Magyar Állami Operaházban dolgozott, közben egy tanévet tanított a szobi körzeti zeneiskolában.

1982-ben az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolán pedagógia-ének szakon szerzett diplomát.

1984 szeptembere óta tanított iskolánkban. Pályája során minden évfolyamon tanított ének-zenét. Dalos játék foglalkozásokat tartott hosszú éveken keresztül óvodásoknak.

1990-ben alapította meg a Camerata Piccola régi zenét játszó együttest, mellyel többször is nagy sikerrel szerepeltek külföldön és iskolai rendezvényeken egyaránt.

Iskolánk kórusaival rendszeresen részt vett az Éneklő Ifjúság kerületi rendezvényein, ahol több ízben is arany minősítést kapott.

Alapító tagja a Psalmus Humanus Művészetpedagógiai Egyesületnek, melynek programja szerint rendszeresen jártak újszülött osztályokra kisbabáknak, kismamáknak énekelni, műsort adni.

1990-ben Miniszteri Dicséretet kapott, 1999-ben a tantestület szavazata alapján Pécs-díjban részesült.

2015-ben vonult nyugdíjba. Azóta sem nélkülözzük segítségét, Iskolakóstolgató napunkon rendszeresen számíthatunk rá. Hangszerbemutatót tart furulyából, elvarázsolja a kisgyerekeket Gézával, a méhecskével. Tanácsaival támogatja a fiatal kollégákat.